 |  | |
 | ||
 |  |
| | |
| ||
| |
| | |
| ||
| |
 A megnyert malackorsó |
Hja kedves komám... Ezek a pöstiek... Állandóan paráznak. És ezen nem ám a tavaszi
paradicsom ültetést értik. Mindenféle "parabola", meg "paralaxis", oszt meg "paradoxon"!
És erre még valami versenyet is rendeznek. Parajfőzelék legyek, komám, ha értem eztet.
Csak annyit montak nekünk, hogy valami para-túra lészen. Gondoltuk is, hogy biztos ez az,
amikor a para-sztok fölmenének Pöstre, oszt megnézik az szent koronát. Be is pakoltuk a
batyut szalonnával, kolbászkával, hagymával, meg persze jó kis hazai pájinkával. És persze
vittük a kapát is, mert szorgos paraszt után föld nem marad parlagon
(sőt: parlag nem marad a Földön)! Hát erre látjuk, hogy nincs itt korona,
hanem valami erdőben huncutkodásról van szó. Mondák nekünk,
hogy ha itt mindenféle egyetemista ugrándozást csinálunk, akkor kapunk a végin egy malacot.
Hát bizony otthon a cocát a múlt héten vágtuk le, nincsen píz új malacra. Ha csak ennyi
kell... Hát bizony mondom, komám, ezek a nyápic pöstiek nem tudnak rendesen ugrándozni.
Úgy lemaradtak, mint a részeges Jóska a falunkból, amikor jányok után fut. Hát megnyertük
a malacot, oszt kiderült, hogy má meg is sütötték, ebből se lészen disznó. Nu, hát ez volt a
pösti kalandunk...
|